Állandó kiállítások

Kepes György – olajfestmények, fotók, fotogramok

Állandó kiállításunk a világhírű teoretikus és képzőművész Kepes György sokoldalú művészetére épül, mely mai szemmel közelít a művészet és a technológia kapcsolatához. A XX. században az elsők közt ismerte fel a tudomány eredményeinek művészi felhasználásának lehetőségét. A kiállításon megtekinthetőek amerikai magángyűjteményekből származó lírai festményei, avantgárd fotói és a fénnyel mint kreatív médiummal alkotott művei.

Kepes György egyike volt azoknak a nagy művészeknek a sorában, akik a reneszánsz humanista műveltség holizmusát megértve “a tudós agyával”, egyfajta homo universalisként tekintettek a természetre, hogy annak működését megértve, párhuzamba állíthassák a tudomány és a technika lélegzetelállító eredményeivel. Kepes több szálon futó és szerteágazó tevékenysége (festő, pedagógus, fényképész, elméleti Író és szerkesztő) új művészeti ágak megszületését eredményezte.

Kepes György számos nagy jelentőségű munkát készített a fénnyel kapcsolatban pl.: az 1949-ben az első, képzőművész által készített programozott fényfal a RadioShack homlokzatán, Bostonban; az 1959-ben megvalósított KLM székház kinetikus fényfala, New York, Times Square; kinetikus fényfal, Cambridge, Harvard Square-i metrómegálló, illetve a szakrális dekorációk. Ezen kívűl sorolhatnánk Chicagótól –San Francisco-ig számos helyen megtalálható fényművészeti munkáit.

K E P E S  I N T É Z E T  T Ö B B  M I N T  M Ű V É S Z E T

A világ új képe – válogatás Kepes György fotóarchívumából

A modernizmus története során Moholy-Nagy László, André Kertész, Robert Capa és számos magyar művész vált világhírűvé. Közülük az egyetlen, akinek az életművéből jelentős gyűjtemény található ma Magyarországon: Kepes György (1906-2001). A gyűjteményt gondozó egri Kepes Intézetben található állandó kiállítás, melynek címe: A világ új képe, Kepes hatvan éve megjelent korszakalkotó könyve nyomán a művészet, a tudomány és a technika találkozásának alapvető kérdéseit veti föl a korabeli dokumentumokat mai gondolkodásunkkal szembesítve. A kiállításon Kepes György saját gyűjteményének darabjait vonultatja fel.

Kepes György fotógyűjteményében a művész mellett a következők kaptak helyet: Alfred Stieglitz, Robert Capa, Robert Frank, Moholy-Nagy László, Lucien Hervé, Haár Ferenc, Harry Callahan, Harold Edgerton, Nathan Lerner, Gail Taylor, E. Hint & J. Williams, Peter Sugar, Griffith & Swist, Nishan Bichajian, Mary La Jean Sherill,  Caryl Ann White, Theodore M. Brown, Ida G. Lansky, Georg Yost, Domenico Veneziano, Carlotta M. Corpron, Stan van der Beek, Ralph Morse, Garnet Hines, Hua Li, Tet Arnold von Borsig, Robert Broder, Giovanni di Paolo, Marianne Goeritz, Julius Schulman, Beu Schnall, Piotr Kowalski, Iharon Michio, TAKIS munkái is láthatóak.

K E P E S  I N T É Z E T  T Ö B B  M I N T  M Ű V É S Z E T

Csáji Attila állandó kiállítása – A fény mint kreatív médium

Csáji Attila az első magyar művész, aki eljut a festészet legradikálisabb szintjére és elkezd monokróm festményeket alkotni. Korai munkássága párhuzamba állítható a német Zero Csoport törekvéseivel. Csáji a hetvenes évek elejétől foglalkozik a fényművészet különböző ágaival, a fény anyagi és fizikai megjelenésének vizsgálatával, a “testetlen fény” képteremtő lehetőségeit aknázza ki műveiben. A fényművészet a XX. században, az új technikai vívmányok megjelenését követően született meg: a lézer megjelenése, a koherencia által lehetővé vált holografikus ábrázolás, a különféle optikai jelenségek, a mozgás ábrázolásának lehetősége alátámasztotta e művészeti ág kivirágzását.

A tudomány és művészet hosszú idők óta közös kérdése a fény természetének és hatásainak megértése, valamint – beleértve az esztétikai jellegű – alkalmazási lehetőségeinek feltárása. A fény központi szerepe ennek okán átvonul a művészet történetén. A művészek részéről a fény mint elektromágneses sugárzás iránt megnövekedett érdeklődés vélhetően a XIX. század végének és a XX. század elejének a világképet drasztikusan megváltoztató fizikai felfedezéseire vezethető vissza.

Csáji Attila festőművész, grafikus, fényművész és holográfus. Mentorai között szerepel a Kepes Györgyhöz is szorosan köthető Moholy-Nagy László, így aztán állandó kiállítása méltó helyet kapott az egri Kepes Intézetben. A fénnyel való képalakítást az 1960-as évek második felétől kezdve műveli, a lézerfény koherenciáját kihasználva alakította ki az ún. preholografikus v. szuperpozíciós módszerét, amely nemzetközileg unikumnak bizonyul. Csáji Attila kiállítása a művész sokszálú életművének belső összefüggéseit és perspektíváit tárja fel a formateremtő szándék és a tudományos tevékenység között.

K E P E S  I N T É Z E T  T Ö B B  M I N T  M Ű V É S Z E T

Vera Molnár: A láthatótól az olvashatóig

A művészt többféleképpen is aposztrofálják: a nemzetközi konkrét művészet meghatározó alakja, a geometrikus absztrakció kiemelkedő alkotója, a számítógépes művészet (computer art) úttörője, az algoritmikus művészet megalapozója, a művészet magyarázatra nem szoruló felépítésére tett kísérlet kiemelkedő gondolkodója, a logikus művész, az experimentális újító, a véletlent értő és alkalmazó festő, a tiszta gondolat és kép mestere, a tudományos-művészi látás- és megfogalmazásmódok közötti híd építője, és még lehetne sorolni a munkásságát körülírható jelzőket.

Vera Molnar a tudomány és a művészet határterületeit érintő munkássága az alapformákat, elsősorban a négyzetet transzformáló matematikai alapon bontakozik ki, az egymásra következő és egymásra hasonlító alkotásaiban mindig a minőségi változásra koncentrál. Az informatikát művészeti eszközként, a művészi alkotómunka felgyorsító eszközeként használja úgy, hogy közben a művészet tradicionális fogalmától igyekszik elszakadni. Vera Molnár a számítógépes művészet úttörőjeként a hatvanas évektől kezdve készít olyan alkotásokat, amelyekben a számítógép által generált véletlenszerűség a meghatározó. Ő az első azon művészek között, aki az akkoriban, a művészetben felfedezett véletlenszerűséget számítógépes technikákkal kísérletezi ki.

Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs” (Vera Molnar)