A művészt többféleképpen is aposztrofálják: a nemzetközi konkrét művészet meghatározó alakja, a geometrikus absztrakció kiemelkedő alkotója, a számítógépes művészet (computer art) úttörője, az algoritmikus művészetmegalapozója, a művészet magyarázatra nem szoruló felépítésére tett kísérlet kiemelkedő gondolkodója, a logikus művész, az experimentális újító, a véletlent értő és alkalmazó festő, a tiszta gondolat és kép mestere, a tudományos-művészi látás- és megfogalmazásmódok közötti híd építője, és még lehetne sorolni a munkásságát körülírható jelzőket.

Vera Molnar a tudomány és a művészet határterületeit érintő munkássága az alapformákat, elsősorban a négyzetet transzformáló matematikai alapon bontakozik ki, az egymásra következő és egymásra hasonlító alkotásaiban mindig a minőségi változásra koncentrál. Az informatikát művészeti eszközként, a művészi alkotómunka felgyorsító eszközeként használja úgy, hogy közben a művészet tradicionális fogalmától igyekszik elszakadni. Vera Molnár a számítógépes művészet úttörőjeként a hatvanas évektől kezdve készít olyan alkotásokat, amelyekben a számítógép által generált véletlenszerűség a meghatározó. Ő az első azon művészek között, aki az akkoriban, a művészetben felfedezett véletlenszerűséget számítógépes technikákkal kísérletezi ki.

Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs” (Vera Molnar)